31 jan

Dilatáció veszély! Mi ez, mit kell tudnunk erről?

Dialtáció szükségessége

dilatációs probléma burkolatoknál

Van e nekünk dolgunk ezzel kapcsolatban? Gyakran a burkolással foglalkozó szakemberek is elhanyagolják, vagy nem fordítanak kellő figyelmet a dilatáció fontosságára. Ez pedig szerkezeti, vagy akár burkolati károsodásához vezethet, ami általában nagy gondot jelent, nem beszélve a helyreállítás költségeiről. Egyik sem elhanyagolható. A dilatáció nem más, mint egy tágulási hézag, amelyet sokszor rugalmas anyaggal töltenek ki.

A résekre, mozgási hézagokra szükség van az építkezések, burkolati kialakítások során is.Az ok a hőtágulásban keresendő. Mivel felmelegedés vagy lehűlés hatására minden (építő)anyag különböző mértékben tágul ki vagy húzódik össze, ezért azok szoros illesztése nem lehetséges. Az összehúzódás hatásait még csak-csak képesek elviselni, ilyenkor a különböző anyagok közt a rés növekedik. Ellenben mikor a felmelegedés hatására az anyagok megduzzadnak, nem elégséges tágulási hézag esetén az anyagok egymásnak feszülhetnek, és ez károsodáshoz is vezethet. Klasszikus és ismert példa a hidak esete, ahol szabad szemmel is jól láthatók az alkalmazott dilatációs rések.

szerkezeti dilatáció probléma

Az épületeknél, főleg a lakóépületeknél szintén szükség van a dilatációs hézagokra, mivel a hőtágulásból adódó erőhatások itt is fellépnek, és ezeket kezelni kell. Főleg a rideg, kevésbé rugalmas építőanyagok azok, melyeknél komolyabban kell foglalkozni a szerkezet és a burkolatmegszakító fugák, dilatácók betervezésével.

Mikor építkezünk, hosszú életű, tartós burkolatokat szeretnénk. Ezzel nem is lesz gond, ha szem előtt tartjuk a dilatációból adódó fizikai változásokat Ma a modern ragasztóanyagok ugyan jóval tartósabb burkolatot eredményeznek, mint amit akár csak 10 évvel ezelőtt is elérhettünk volna, de a fizika törvényeinek ezek sem képesek parancsolni. Ahol nem „kezelt” feszültség van, ott előbb-utóbb repedés is keletkezik. Ez eleinte csak esztétikai probléma, amely később szerkezeti sérüléssé is válhat.

Érdemes tisztán látni, mik azok a kritikus burkolati szituációk, ahol szükséges a betervezett dilatáció:

  • kő és kerámia alapú lapburkolatok esetén legalább 3-6 méterenként, akár hossz- és keresztirányban is
  • padlófűtés esetén a fenti értéknél inkább a sűrűbb értékhez közeli, azaz sűrűbb kiosztásban dilatálni különböző burkoló- és alszerkezeti anyagok találkozási vonalában
  • olyan szabálytalan terekben, ahol pozitív falsarok „áll be” a térbe, pl.: „L”- alakú terek; ilyenkor a pozitív saroktól kell a tágulási hézagnak indulnia
  • kül- és beltérben olyan helyeken is, ahol egyenetlen hőhatások várhatóak tekinthetjük dilatácónak a teret övező falszegélyek menti, a burkolat eltartásával kialakított tágulási hézagot minden helyiség közt, ahol a burkolat küszöb nélkül fut át.
  • Lakótereknél a padlófűtés és a nagyméretű lapburkolat (h/sz > 30×30 cm) esetén fokozottan kell figyelni a dilatációra és ezeket ajánlott flexibilis ragasztóba fektetni.

Ilyen burkolatoknak kedvez az is, ha már a fogadó aljzatot is dilatálták (például egy vékony, 2-3 cm vastagságú polisztirol sáv bebetonozásával megszakították annak folyamatosságát a tervezett felületi dilatáció alatt).

A dilatáció olyan tágulási teret jelent, ami teret ad az egybefüggő felületek tágulási lehetőségének, hogy azok károsodását elkerülhessük. Ahogy a fentiekből kitűnik, ez többnyire rugalmas szilikon kitöltést jelent. A cementes fuga mellett a szilikon természetesen műanyagos hatású és csillogású, de már léteznek olyan fugázó szilikonok, melyek a cementes fugázóanyaghoz hasonló szemcsés képet és enyhén homokos tapintású felületet adnak.